Note 1: as a background music for this post please refer to the song « Cold » from Annie Lennox. Unfortunately not available from our usual source of online music. Note 2 : I promise this will be the last soppy-nostalgic post for a while.
It's been exactly ten years ago tonite that I have met the person who is largely responsible for whatever I have become since. That was the night I have got to know by name all the stops of Ligne 4 from Porte de Clignancourt to Place St Michel; what the song of blackbirds can mean in a chilly February dawn and how is it like to be escorted home when you can't help but smile.
Note 3: some things are better left unsaid.
Nevertheless, God bless Paris.
1 comment:
Sorry, it is in Hungarian
"Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen."
Juhász Gyula: Anna örök
Post a Comment